
Cumi vagy ujjszopás?
(A Bezzeganya velünk készített riportjának leirata)
- Az örök dilemma a mai modern társadalmakban élő anyukák számára, hogy cumit adjanak a gyerek szájába vagy hagyják, hogy szopja az ujját? Önök mit javasolnak?
- Érthetetlen, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül.
A természeti népeknél egyik sem szokás, mégsem lesznek az ottani csecsemőkből depressziós, neurotikus felnőttek. Mégpedig azért nem, mert a cumi és az ujjszopás feladatát, vagyis a gyermek megnyugtatását az anya tölti be azzal, hogy felveszi, dajkálja, mellre teszi a nyűgös, nyugtalan gyermeket étkezési időn kívül is. Akkor is, ha a babának csak egy kis anyahiánya van. Ez az igény szerinti szoptatás, ami nyilván több energiát követel a mamától, de hosszútávon egy nagyon is megtérülő befektetés több szempontból is.
A cumi és az ujjszopás tehát nem más, mint egy „anyapótlék“, ami –bármelyikük - hosszútávon számos negatív következménnyel járhat. Épp ezért csak abban a kontextusban érdemes nyilatkozni róla, hogy melyik talán a kevésbé káros.

(A Bezzeganya velünk készített riportjának leirata)
- Térjünk azonban vissza az eredeti kérdéshez: cumi vagy ujjszopás?
A kismamák sokmindent olvasnak , hallanak e témakörben és megpróbálnak dönteni. Az érvek és ellenérvek, melyek mentén próbálnak okos döntést hozni, általában a következők:
Ujjszopás Pro: Az ujjacska mindig kéznél van, így a gyerek önállóan, bárhol, bármikor nyugtathatja magát. Kontra: Mi van, ha koszos az ujjacska? Nehéz leszoktatni róla, mert nem lehet elvenni. Csúnyák lesznek tőle a fogai.
Cumizás Pro: Könnyebb leszoktatni róla. Nem olyan ártalmas a fogazatra. Kontra: Macerás a tisztántartása. Elveszhet.
A fő döntési érv általában az, hogy miről könnyebb leszoktatni a gyereket.
- Tulajdonképpen a szülő szoktatja rá a babát a cumira, majd –amikor már fölöslegesnek ítéli- elvárja, hogy a gyerek önként lemondjon róla. Paradox helyzet.
A rászoktatás szó egyáltalán nem túlzás. Számtalanszor voltam szemtanúja a következőnek: A baba sír, az anyuka próbálja megnyugtatni, nem sikerül. Ekkor jön a „varázscumi“ ötlete, ami majd mindent megold. Bedugja a cumit a gyerek szájába, a gyerek kiköpi, anya visszadugja, a cumi megint röpül, ezután okosan már rajtatartja a cumin az ujját, hogy a gyerek ne tudja kiköpni, pedig szemmel láthatóan másra lenne igénye. Így kezdődik.
Eltelik néhány év, a nyugató szerepből immár szokás lesz, akkor is ott lóg a cumi a gyerek szájában, amikor vigasztalásra semmi szükség. Ez már kínos, a fogacskákon is megjelennek az első negatív jelek, így a szülő úgy dönt, hogy elveszi azt, amire egykor ő szoktatta rá a gyereket.
Az ujjszopásra természetesen nem lehet direktben rászoktatni valakit, de sok esetben elkerülhető lenne az igény szerinti szoptatással.
- Úgy hallottam, hogy vannak már modernebb cumik is, melyek kevésbé károsak a fogakra.
- Ez egy porhintés. A gyártók azzal próbálják rávenni a szülőket, hogy a cumi mellett törjenek lándzsát, hogy olyan jelzőket használnak, ami elaltatja a szülők gyanakvását, de egyszerűen nem igazak: „orthopédiai cumi, fogszabályzós cumi..... „ Teljesen biztosan állíthatom, hogy fogszabályozós cumi nem létezik. A cumitól fogazat még nem lett szabályos, szabálytalan viszont igen.
- Vizsgáljuk meg kicsit más szemszögből is cumi/ ujjszopás problémát!
A pszichológusok általában támogatólag állnak hozzá ezekhez a szokásokhoz mondván, hogy nagyon jó, hogy a gyerek meg tudja nyugtatni ezekkel az eszközökkel magát. Ez biztosítja a lelki nyugalmukat.
Azt sem javasolják sokszor, hogy a szülők megpróbálják elvenni ezt a lehetőséget. Szerintük a gyereknek magától kell leszoknia.
- Ezzel kapcsolatban azonban szintén felmerül néhány gondolat:
Például rögtön a kiindulópont: ha az anya igény szerinti szoptatással biztosítani tudná, hogy ne kelljen a cumihoz vagy az ujjszopáshoz folyamodni, akkor fel sem merülne ez a probléma.
Természetesen borzasztóan fontos a baba lelki békéje, de ki foglalkozik annak a tininek a lelki problémájával, aki állandóan dugdossa a fogait, nem mer mosolyogni, miáltal visszahúzódóbb lesz, kevesebb lesz az önbizalma és sorolhatnám.
A ne próbáljuk leszoktatni a gyereket-tel is vannak gondok.
Meddig hagyjuk ezeket a szokásokat élni?
Egyre több olyan gyerek jön a rendelésre, akik még 6 éves kor fölött is cumiznak vagy szopják az ujjukat.
Volt egy extrém esetünk, amikor is a gyermek 12 évig szopta az ujját, mely következtében olyan fogsorzáródási rendellenessége alakult ki, ami hagyományos orthodonciai eszközökkel már nem orvosolható. Jelenleg rögzített készülékkel előkezelik és 18 éves korában állcsont orthopédiai műtétre lesz szüksége. Ki kíván ilyet a gyerekének?
Az éremnek tehát 2 oldala van vagy néha akár több. Fontos mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat.
Miért is próbáljuk az édesanyákat rávenni, hogy inkább az igény szerinti szoptatást válasszák, mint az „anyapótlék“ cumit vagy ujjszopást?
A cuminak és az ujjszopásnak egyrészt van egy direkt negatív hatása a fogazatra: megnyílik a harapás, pókharapás, keresztharapás alakul ki, különösen az ujjszopásnál deformálódik az állcsont.
A kifejlődött elváltozás persze nagyban függ a cumizás és az ujjszopás időtartamától (hány évig), gyakoriságától (csak elalváshoz vagy egész nap) és intenzitásától is.
Ezeknek a szokásoknak azonban van indirekt hatása is, ugyanis rossz funkciókat, izomműködési zavarokat alakítanak ki, melyek következménye részben szintén az arc (állcsont) fejlődésen és a fogazaton csapódik le.
A cumi és az ujjszopás például lekényszeríti a nyelvet az alsó szájtérbe. Mivel a nyelv ilymódon nem képes a normál nyugalmi nyelvpozíciót felvenni az szájpadláson, nem tudja kitartani a felső fogívet, nem gyakorol nyomást a felső állcsontra belülről, így az arcfejlődés nem lesz megfelelő. A horizontális növekedés elmarad a kívánatostól, így rövidebb lesz a fogív, nem lesz elegendő hely a maradó fogak számára, torlódni fog a fogazat. A nem megfelelő arcnövekedés az arc arányait is kedvezőtlenül befolyásolja.
A cumi és az ujjszopás a helyes nyelést is akadályozza, hisz nem engedi fel a nyelvet nyelés közben a szájpadlásra, így egy ellentétes irányú nyelésre kényszerítve a gyereket. Ez a nyelvlökéses nyelés, ami szintén galibát okoz a fogazatban, többnyire nyitott harapást és fogtorlódást előidézve.
A nyelvlökéses nyelő gyerekek jelentős része bizonyos hangokat is nyelvlökéssel képez, ami újabb negatív erőket jelent a fogak szempontjából.
Csak hogy érzékeltessem a probléma nagyságát: ahhoz, hogy egy elülső fog elmozduljon, mindössze 1,7 gr-nyi nyomóerő szükséges. Ehhez képest a nyelv 500 gr-nyi nyomóerőt képes kifejteni. Naponta átlagosan 2000-szer nyelünk. Számoljanak!
A cumizó és ujjszopó babák fogak körüli izomzata (ajak, nyelv) sokkal gyengébb, mint a kizárólag szoptatott babáké. Ez is hozzájárul a rossz nyelvpozícióhoz és a rendellenes nyeléshez, de oka lehet a szájlégzés kialakulásának is, melynek ( hosszú évekig fennállva) nemcsak a fogazatra, az arcfejlődésre, hanem a testtartásra és az általános egészségre is negatív hatásai lehetnek. Ez a szál azonban messze visz, így ebben a beszélgetésben csak néhány dolgot említek, a részletek majd egy következő beszélgetésre maradnak.
A szájlégző gyerek hajlamosabb az infekciókra, hisz a levegő melegítetlenül, tisztítatlanul kerül belégzésre.
A szájlégző gyerek általában egy igazi sajtkukac, izgő-mozgó, nehezen koncentráló kölyök. Gyakran később lesz ágytiszta, mint a többiek.
A karikás, beesett szem, a beteges kinézet szintén jellemző lehet.
A száraz száj miatt gyakoribb a fogszuvasodás, a fogínygyulladás.
A rossz nyelvpozíció inkább vertikális arcnövekedést eredményez, így hosszúkás, keskeny arc lesz a jellemző, gyakori náluk a nyitott harapás és a fogtorlódás.
Summa summarum a válasz a bevezető kérdésre: se cumi se ujjszopás, helyette igény szerinti szoptatás.
Ha nem kikerülhető a cumi használata vagy az ujjszopás, ügyeljenek arra, hogy csak nagyon rövid ideig legyen a gyermek szájában (Pl.: elalváshoz) és mielőbb szoktassák le róla!
A myofunkcionális fogszabályozók segíthetnek mind a leszoktatásban mind a kialakult rendellenességek kezelésében.